Köszönetnyilvánítás

2022. január 23-án, Makrancon a szentmisében, Nagy István iskolaigazgató vezetésével ünnepélyes köszönetnyilvánítás volt az egyházközség hívei és rózsafüzér-társulata tagjainak, akik a közelmúltban, Szepsiben átadták a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont kápolnájába ajándékozott tabernákulumot, amelynek anyagi kiadását voltak szívesek fedezni.

A szentmisét a Nemzeti imádságunkkal kezdtük. Nem véletlenül. Tegnap ünnepeltük a Magyar kultúra napját. 1823. január 22-én fejezte be a Himnusz szövegét Kölcsey Ferenc.

Tegnap tették közzé a tavalyi népszámlálás végeredményeit is, többek között: a felekezeti, a nemzetiségi és az anyanyelvi hovatartozás adatait. A médiában különféle vélemények hangzottak el számok tükrében. Jó lenne, hogy amikor elégedetlenségünknek adunk hangot, ne másokat okolnánk, de elsősorban önmagunkon kérnénk számon, hogy vajon mindent megtettünk-e hitünk, anyanyelvünk, nemzeti kultúránk értékeinek őrzése, gyarapítása és továbbadása érdekében?

A kihívások, a körülmények, az adottságok, a csábítások, a kísértések nem kicsinyek. Vágyaink, álmaink és elképzeléseink is váltakozóak. Idősödve, érett fejjel, másként értékelünk, mint fiatalon.

A múlton nem érdemes keseregni. A mára kell összpontosítanunk. A szentmisében ezért is adtunk hálát egymásért: népünkért – határon innen és határon túl, egyházközségeink hívő népéért, városunk és falvaink minden lakosáért, függetlenül vallási, nemzeti, vagy világnézeti hovatartozásától. Tudatosítva, hogy egymásra bízott bennünket az Isten. Ő teremtett minket másmilyeneknek. Sokfajtaságunkban is legyünk egyek: Isten szeretetében, egymás emberi méltóságának tiszteletében és önmagunk értékeinek őszinte megbecsülésében.

Az iskolaigazgató a szentmise záró-áldása előtt kifejezte örömömét, háláját és köszönetét mindazért, ami hála Istennek, templomainkban gyakran történik.

Amint arról már hírt adtunk, a minap a Benedetto kegytárgykereskedés közvetítésével megérkezett Olaszországból a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont kápolnájába szánt tabernákulum, amelynek költségeit a makranci egyházközség hívei és rózsafüzér-társulatának tagjai fedezték. A tabernákulum iskolaközpontunk szívhelyeként fog szolgálni, hiszen benne lesz őrizve az imádásra, az imádságra és a szentmisén kívül történő szentáldozásra szánt - Eucharisztia.

Napjaink új templomaiban a tabernákulum különálló, rendszerint ötvösmunkával díszített fémszekrény. Ennek egyik ékes darabja a bodollói templom szentségháza. A hatályos liturgikus előírások értelmében ugyanis úgy kell elhelyezni, hogy a figyelem rá irányuljon. Állandóan kis lámpa ún. örökmécses, vagy más néven öröklámpa kell, hogy égjen közelében, figyelmeztetőül, Krisztus állandó jelenlétére. Amikor a hívek a szent térbe lépnek, előtte térdet hajtanak, amellyel a tabernákulumban őrzött, a kenyérszínben köztünk levő Krisztust köszöntik.

Ezeket a tényeket a makranci hívek nagyon jól ismerik, tudják és gyakorolják. Amiért most mégis szólok - mondta ünnepi beszédében az igazgató - az azért van, mert köztudott, hogy gyökereim egyik ága makranci, anyai nagypapám hosszú éveken át itt Makrancon, ebben a templomban volt kántor. Hiszem és vallom, hogy egyházszolgálata bennünk, bennem is búvópatakként tör a felszínre. Hála érte Istennek! Áldott legyen nagyszüleim boldog emléke!

A másik tény, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül, hogy a makranci hívek ajándéka a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont kápolnájában, díszes szentségházként fog szolgálni. Ezzel, mintegy jeles utódot kap a szepsi plébániatemplomban látható, a 13. századból származó „pasztofórium – falfülke”, beteljesítve a sokat emlegetett vágyat és kérelmet, hogy nemzedékről, nemzedékre - búvópatakként - óvjuk, őrizzük és továbbadjuk lelki, szellemi és anyagi értékeinket.

Megtisztelő ajándékuk hálára köteleznek bennünket. Ezért, amikor most megköszönjük nagylelkűségüket, jó szívvel ígérjük, hogy intézményünkben az oktató-nevelői munkát, igyekszünk továbbra is felelősségteljesen végezni, amelynek gyümölcse - növendékeink evangélium szerinti embersége - remélhetőleg méltó hálája és köszönete lesz a kapott ajándéknak.

Továbbra is kérjük a kedves hívek imáit és áldozatkészségét, hogy kölcsönös imáinkkal és magatartásunkkal hatékonyan elősegítsük népünk jövőt álló keresztényi és nemzeti önazonosságát.

Szent István király, Boldog Gizella, Szent Imre és Boldog IV. Károly legyenek ebben hathatós közbenjáróink! Intézményünkben minden pedagógusi és lelkipásztori igyekezet, oktató és nevelőmunka, a lehetőségekhez és a körülményekhez mérten: Isten, haza, nemzet, család értékrendben történjen, amelyet iskolaközpontunk közismert mottója is fémjelez: Cum Deo, pro Patria et Invicem – Az Istennel, a hazáért és egymásért. Hálánk, tiszteletünk és megbecsülésünk jeleként, kérem, fogadják szeretettel iskolánk díszmellényét.

Ünnepi beszéde végén az igazgató - nagyszülei és édesanyja szülőfalujában - felkérte az egyházi iskola növendékeit, hogy az emléklapot és a díszmellényt szíveskedjenek átadni a rózsafüzér-társulat képviselőinek, a híveket pedig arra kérte, hogy fogadják szeretettel az ajándékokat némi viszonzásul mindazért, amit az iskoláért, a népünkért, a kultúránkért, anyanyelvünk őrzéséért, ápolásáért és továbbadásáért tesznek itt Makrancon.