Elkísértük utolsó útján főtisztelendő Stász Dezső, Máté paptestvérünket

Törekedjünk tehát bemenni Isten nyugalmába…
(Zsid 4,11) 

2021. január 15-én a feltámadás és a viszontlátás reményében elkísértük utolsó útján főtisztelendő Stász Dezső, Máté paptestvérünket a makranci temetőben.

Hazamenetele a mai szentírási szakaszok fényében – mint mindig, most is reménykeltő. Mit is jelent Isten nyugalma, ahová törekednünk kell bejutni?

A földi nyugtalanság megszűnését jelenti, azt a békességet, ahol többé nem kell aggódnunk amiatt, hogy esetleg megtagadjuk az Urat. Ahol nem nyugtalanít minket többé, hogy mit is kell tennünk, mi a hivatásunk, mi az életünk értelme. Ahol már nem törődünk sok mindennel, hanem csak az egy szükségesre gondolunk. Ahol már nem hagy ki időnként az Istenbe vetett bizalmunk, mert beteljesül Szent Ágoston mondása: „Nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik tebenned.”

De vajon csak halálunk pillanatában juthatunk el erre a nyugalomra, az Istenbe merült élet önfeledt békességére? Nem: ha készek vagyunk egészen lemondani önmagunkról, a saját magunkhoz való jogunkról, ha nem ragaszkodunk görcsösen terveinkhez, elképzeléseinkhez, hanem mindenestül átadjuk magunkat az Úrnak, már itt a földön megízlelhetjük az ő nyugalmát.

Ha már bűneink, hibáink, gyarlóságaink miatt sem esünk kétségbe, hanem önmagunkat Isten szemével tudjuk nézni, aki ezekkel a tökéletlenségekkel együtt szeret minket, akkor már beléptünk a nyugalom helyére.

Dúlhatnak körülöttünk viharok, tornyosulhatnak gondok, megoldandó feladatok, gyötörhet szenvedés – mindez nem veszélyezteti lelkünk mélyén a békességet. Misztikus, ugyanakkor nagyon valóságos nyugalom ez, amely azonban csak azok osztályrésze lehet, akik nem félnek még életükben meghalni, és Krisztussal eltemetkezni, hogy vele együtt fel is támadjanak (Barsi Balázs).

Urunk Jézus, köszönjük Neked egymást, hogy életünk során lelki bénultságunkban imádságunkkal, bátorításunkkal, segítőkészségünkkel Eléd hozhattuk egymást és szentségeid által részesedhettünk bűnbocsátó szavad gyógyító erejében, amely egyedül adhatja meg szívünk nyugalmát.

Evangéliumod által taníts meg minket továbbra is arra, hogy merjünk egészen Rád hagyatkozni, elengedve mindazt, amink van: nemcsak javainkat, de bűneink, gyarlóságaink, tehetetlenségünk miatti szégyenünket is. Kérünk, állíts talpra és vezess el bennünket a nyugalom helyére, a Veled és az Atyáddal való közösségre a Szentlélekben, ahol többé senki és semmi nem szakíthat el Tőled. Ámen.

Hálás köszönetet mondunk mindenkinek, aki bármi módon segítette Dezső atyát élete folyamán. Köszönjük a Szepsi Szent Erzsébet Idősek Otthona vezetőségének, alkalmazottjainak és lakóinak szíves megértését, a makranci önkormányzat és az egyházközség nagylelkűségét a temetést illetően.

Küzdelmes, Istenbe kapaszkodó élete szolgáljon bátorításul mindnyájunknak az őszinte törekvésre bemenni Isten nyugalmába.

Nyugodjon békében. Ámen.